Szerelmes vers.
Álmodj még.
Szép vasárnap reggelt kedvesem. Ne kérdezd arcodat mióta
lesem
Csak kelj fel, mint egy nyilló virágszál, a boldogság
röppenve édes, feléd, száll.
Hunyd le még álomtól ragyogó szemed, hajnaltól vigyázom
szerelmes álmaid.
Emlékez édesem, arra mit álmodtál, Megsúgjam? Nevem
emlegetve vágytál.
Karjaiddal átfontad vágyon az éjszakát, mézes csókjaid
hintetted felém órákon át.
Kezeddel szorosan fogtad, simogató kezem,s lopva ezt a
gyönyört,mit álmodtál velem.
Másik kezem is simogatva,te rád teszem ígértem neked ,míg
alszol én, el nem veszem.
S most, hogy elengedett az álomország magától, itt fekszem
melletted testemmel remegő vágytól. Ne kérdezd, milyen az idő odakinn, mert
jeges.
Itt köréd fonva oly meleg van, odakint szeles, paplan alól
szemléld kedves e vasárnapi világot.
Mert én úgyis ezen boldogságtól kiáltok, s akkor szavam hívó
hangjára oly édes az átok.
Odakint a felhők, szertefutva már a napot látod. Csak neked
ragyog,s melegít egyetlen sugarával. Aludj vissza még édes, majd terelem szép
szóval, megkérem, ragyogja be arcodnak, mind két oldalát s hagyja itt nekem,
ennek a mesés álomnak fonalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése