Emlékversek

Anyaság Himnusza.

Egy szentebb szó az anyaság,zengje az egész nagyvilág.Mint kitárja két kezét ölelni drága gyermekét.Ő nyújtá,minden földi jót,bátorító bűvös szót,szemének fénylő sugarát,szerető szívvel szórta ránk. Először ő nyujtá minden napi kenyerünk,esténként hallgattuk,altató dalát.Sokszor álmatlan éjszakát könnyező szemmel élte át. Ezernyi csókot szórt reánk a mi édesanyánk.Lehet előtte gát, ármány, szegénység,rút halál,bár merre tévedünk, ő mindig itt van minekünk.És bármit nyújt is nekünk az ég, csókoljuk elfáradt két  kezét,gondokkal terhes homlokát,mert ő mi édesanyánk.Égőfájdalma nem csitul,szeméből égő könnye hull,veszítve,hitet,és reményt,így várja vissza gyermekét.Neveli mások gyermekét,csókoljuk áldva két kezét.Senki ne dobjon rá követ,ki testével keresi kenyerét,éhes és beteg gyermekének,mert neki fáj az élet.Megbocsátotta sok bűnünk,melyet elkövettünk,mert az anyai szeretett,ragyog a sötétség felett,és ,mennyit szenvedett,életért adott életet.Bár ma már ,nincs velünk ő fogja össze két kezünk.Imára kulcsolva kezünk,kérünk téged jó Istenünk,tartsd

meg soká jó anyánk,fogadd el hű imánk.Kezünkben nyíló rózsa szála, kicsi pacsirta hű dalára köszöntünk élő,és holt anyát zengjen velünk a nagyvilág.Az Anyaság Szent Himnuszát.