Emlékversek

Kukuruzsnyák Rebeka:

Nagymamaként

Mikor már hajunk ősz lesz, s kezünk remeg,
Végre mellettünk van az, aki szeret.
A gyerekeink már dolgozni járnak.
Családjuk van, saját lábukon állnak.

Mikor unokáink hozzánk tipegnek,
Melegséget adva vénülő szívednek.
Gyengéden átölelnek kis kezükkel.
Felnéznek ránk ragyogó, szép szemükkel.

Mikor sütit sütsz, törekedsz a jóra,
Hiszen ez a szerető nagymamák dolga.
Te nem vagy mérges akkor sem, ha rosszak.
Tudod, hamar elmúlik ez a korszak.

Mikor betegek, féltve őrzöd álmuk.
Igazi angyalok, még sincsen szárnyuk.
Anyák napján verset mondanak néked,
Kimutatván, mennyire szeretnek Téged.

Mikor már hajunk ősz lesz, s kezünk remeg,
Végre mellettünk van mind, aki szeret.
S tán magunkban hálát adunk az égnek,
Hogy ilyen kegyes volt velünk az élet.