Bölcsességek



A pénzen sok mindent vehetsz
Vehetsz élelmet, de nem vehetsz életet.
Vehetsz havert, de nem vehetsz barátot.
Vehetsz gyönyört, de nem vehetsz szerelmet.
Vehetsz hírnevet, de nem vehetsz becsületet.
Vehetsz házat, de nem vehetsz otthont.
Vehetsz Bibliát, de nem vehetsz hitet.
Vehetsz bármit, de nem vehetsz boldogságot. 

***
 
Recept az újesztendőhöz

Végy 12 hónapot, tisztítsd meg alaposan a keserűségtől,
zsugoriságtól és mindenféle aggodalmaktól.
Oszd mindegyiket 30 illetve 31 részre úgy,
hogy a készlet pontosan fussa egy évre.
Minden egyes napot külön kell elkészíteni.
A hozzávalók pedig:
egyharmad munka, kétharmad derű és humor.
Aztán tégy hozzá három evőkanál optimizmust,
egy kiskanál béketűrést,
egy pici iróniát, és egy csipetnyi tapintatot.
Az egészet pedig bőségesen öntsd le szeretettel!
    Az így elkészített fogást díszítsd fel apró figyelmességgel
és tálald fel minden nap vidáman!

Jó munkát!

***
Mi az élet értelme?

Egy tanár befejezi előadását az egyetemen és felteszi a szokásos kérdést:
"Van-e valakinek kérdeznivalója?"
Az egyik diák csak úgy nyeglén felteszi a kérdést:
"Tanár úr! Mi az élet értelme?"
A jelenlevő diákok közül valaki elneveti magát.
A tanárt zavarja ez a könnyelmű viselkedés, de elhatározza, hogy válaszol a kérdésre. Belső zsebéből előveszi a noteszét, abból pedig egy törött tükör darabot, alig nagyobb, mint egy ötven forintos. Így kezdi beszédét:
"A háború alatt gyermek voltam. Az utcán haladva megláttam egy összetört tükröt. Megtartottam a legnagyobb darabot belőle. Ez a darab az. Játszadozni kezdtem vele és tetszett, hogy a fényt oda irányíthatom vele, ahová kedvem tartotta: kulcslyukba, a körülöttem lévő emberek szemébe, repedésekbe és mindenhová, ahová nem sütött a nap.

A tükörrel sokat játszottam, de rájöttem, hogy nemcsak gyermekes játékra jó,
hanem visszatükrözi mindazt, amit az életben el szerettem volna érni.
Én is egy darab tükör vagyok, mégsem vagyok tisztában önmagammal.
Amiben biztos vagyok, közvetíteni tudok igazságot, megértést, jóságot és gyengédséget minden ember szívébe. Abban reménykedem, hogy talán mások is utánozni fognak: számomra ez az élet értelme."
***
A drágakő

Két jó barát hosszú idő után újra találkozik.
Az egyikből gazdag ember lett, a másik szegény maradt.
Együtt étkeztek és evés közben a régi időkről beszélgettek.
A szegény fiú elaludt. A gazdag egy jókora gyémántot dugott a zsebébe.
A szegény nem vette észre és élte a nincstelenek sorsát tovább.
Esztendő múltán újból találkoztak.
- Áruld el, - szólt a gazdag - mi volt az oka, hogy nem találtad meg a kincset, amelyiket a zsebedbe dugtam? 
Az emberekkel való találkozásaink is ilyen esetek. Mindenkitől értékes ajándékot kapunk. A legtöbb esetben ezt mégsem vesszük észre. 
De miért?

***

A doboz


A kislány karácsonyi csomagot készített. Egy dobozt csomagolt be, drága, arany papírba. Aránytalanul sok papírt használt fel, sok színes zsinórt és díszeket.
 - Hát te meg mit csinálsz? - kérdezte feddő hangon az apja. - Pazarlod a drága papírt, mintha te vetted volna!
A lány sírt és félrehúzódott egy sarokba. A dobozt a szívéhez szorította.
A szentestén, amikor a család tagjai megajándékozták egymást, a lány is odaadta apjának a szeretettel becsomagolt dobozt.
- Papi, ez a tiéd.
Az apa elérzékenyült. Talán nagyon kemény volt. Végeredményben az ajándék az övé. Óvatosan felbontotta a csomagot és türelmesen összehajtogatta az arany papírt, majd kinyitotta a dobozt. Legnagyobb meglepetésére a doboz üres volt! A nem várt meglepetés felizgatta és kirobbant:
- Te meg az egész drága, arany papírt egy üres dobozra fecsérelted?!
A leány okos, nagy szeméből kigördültek a könnycseppek és így szólt:
- De papi, nem is üres a doboz! Egymillió puszit tettem bele!
A férfi azóta is az irodában az asztalon őriz egy cipődobozt.
- Hiszen ez üres - mondják a kollégái.
- Egyáltalában nem! A kislányom szeretete van benne - válaszolja a büszke édesapa.
***
Szilágyi Domokos:
Harminckét sor a boldogságról

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom
Így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül
Mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy,
Mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg!
Az egész világ tied, szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg és hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha
Magadnak tartod! Amiből másnak nem adsz,
legyen az arany, iszappá válik, legyen gyönyör, halállá válik.
Elbocsátalak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért,
Aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel,
Amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál,
És minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg...
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!" 

***
Minden napunk ajándék

Az Ember elment a Bölcshöz:
     - Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
     - Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
     - Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta,
csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha...

Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
     "Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal" - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?
     - A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom!
Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát...

Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!

***
86.400

"Képzelj el egy bankot, ahol minden reggel 86.400 Ft kerül a számládra. Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni? Használd fel mindet!

Mindannyiunknak van ilyen bankja: ez az IDŐ. Minden reggel 86.400 másodperccel gazdagabbak vagyunk. Minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem kapod vissza!

Az óra forog. Csináld ma a lehető legtöbbet!
Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.
Minden pillanat kincs, ami a tiéd!
És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
A Tegnap történelem. A Holnap rejtelem. A Ma ajándék."

***
A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
Ő megkérdezte:
Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! -válaszolt a Büszkeség, -itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet!- mondta a Bánat - Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt,
hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.


A Szeretet úgy érezte,sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
Az IDŐ volt - mondta a Tudás.
Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

***
 A szivárgó cserépedény
  
Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye.
Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.
Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
    - Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
    - Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem?
Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk, a saját különleges hibáinkkal.
De ezek a törések és hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk magunkat és mindenki mást is olyannak, amilyen, s meglátni a jót másokban.

***
Angyali történet

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.
A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében.
Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak.  Amikor a következő napon a Nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.  A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.
- Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki - vádolta.
- A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta az idősebb angyal.
- Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg.
Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet.
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."

***
Elvitte a szél


A liget területén lévő pázsit közepén kinyílott egy pár pitypang. Az egyik szép sárga virágú, erős fejlettebb volt, mint a többi. Derűs képet nyújtott, mint a májusi este. A virág hamarosan magba szökött. Hópehelyhez hasonló, könnyű kis ejtőernyők övezték a magjait. Terveket szőttek és találgatták:
- Hol tudnak majd gyökeret verni?
- Ki tudja?
- Csak a szél tudja.
Egy szép napon elragadta őket a szél. A magocskák belekapaszkodtak az apró kis ejtőernyőkbe és tovarepültek.
- Sziasztok... Sziasztok.
Többségük sikeres repülés után mezőkön, kertekben kötött ki.
Csak egy volt közülük, amelyik nemsokára egy járda szegélyében lévő kis hasadékba esett. Csak egy jelentéktelen kis rögben kapaszkodott meg.
- Ez mind az enyém - mondotta.
Fontolgatás nélkül helyet foglalt. Csírát és gyökeret engedett a szűk kis repedésben. Pár méterre tőle egy düledező padocskán egy fiú üldögélt. Tekintete zavart és felindult volt. Nagy gondja lehetett, mert kezét ökölbe szorítva, kétségbe esve hadonászott. Észrevett két gyenge kis levelet a cement közötti repedésben.
- Kár a gőzért, nem fogsz boldogulni, úgy jártál mint én - és eltaposta a fiatal hajtást.
Másnap észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levélből négy lett. Hosszú ideig szemlélte a bátor kis hajtást. Sőt, naponta visszatért hozzá. Föltűnt neki, hogy rövid időn belül kinyíltak a sárga virágok és virítottak mintha boldogságukat hirdetnék. Az idő múlásával a fiú úgy érezte, hogy a harag és a megalázás fájdalma enyhülni kezd benne. Kiegyenesedett és teleszívta tüdejét friss levegővel. Érezte, hogy a gondjai tovaszállnak.

Megvan! Nekem is lehetséges egy újrakezdés. Nevetni és sírni szeretett volna. Megsimogatta a virágokat. A növények is megérzik, ha szeretik őket. A pitypangnak is ez volt élete legszebb napja.

Ne kérdezd a széltől, miért ragadott magával.
Küzdj, dolgozz akkor is, ha a cement rideg keze fog tartva.

***
Kőbe vésve

Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:
    "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
    "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
    - Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta:
    - Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
   
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!
   
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.

***
Lábnyomok

Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton.  Jelenetek villantak fel az életéből.
Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré. 
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat. Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát.  Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
    - Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel.
De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható.  Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
    Az Úr így felelt: 
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át,  amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek. 

***
Melyik farkas fog győzni

Egyszer, egy idősebb Cherokee bennszülött amerikai így tanította az unokáit az élet dolgairól:

Harc dúl bennem. egy szörnyű háborúskodás két farkas között. Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egót.

A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli. Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben.

A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:
Melyik farkas fog győzni?

Az öreg Cherokee egyszerűen ezt felelte: Az, amelyiket tápláljuk.

***
Mire figyelsz?

Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. 
Egyszer csak megszólalt az indián: - Hallok egy tücsköt.
-Az nem lehet- mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
-Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt - mondta az indián
-Ez őrültség- mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt.
A barátja álla leesett: - Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
 -Nem- válaszolt a bennszülött -Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
-Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban.
Nem, nem lehetetlen - hitetlenkedett tovább a barátja.
-Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat. Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
-Látod már, hogy mire gondoltam?
Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra. 

***
Szögek a kerítésben
 

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú.  Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal,  mikor elveszti a türelmét és összevesz valakivel.
Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe.
A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent.  Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.
Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe.
Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe.  Az apja azt mondta neki, ezentúl húzzon ki egy szöget minden egyes nap,  amikor nem veszíti el a türelmét, és nem veszekszik senkivel sem.
Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből.
Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:
   - Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben.  Soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed. Egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre.
A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai.  

***
A nyitott tenyerek meséje

Az első tenyér azt mondta:

Kinyíltam, mert elengedtem.  
A második így szólt:
Nyitva vagyok, mert megáldottam.  
A harmadik tenyér ezt mondta:
Nyitva maradok, mert adok.  
A negyedik szólt:
Még mindig nyitva vagyok, mert simogatok. 

Az ötödik mondta:

Teljesen kinyíltam, mert felemelek. 
A hatodik tenyér így beszélt:

Kissé becsukódtam, de csak azért,
hogy óvatosabban törölhessem le azt a könnycseppet.
Erre a hetedik kéz megremegett és ő is kinyílt.

Nem szólt semmit, de mindenki hallhatta,
ahogyan az éles kődarab tompa puffanással a földre hullik... 

***
Kívánok Neked elegendőt.


Kívánok Neked elegendő szeretetet a Szívedbe
és elegendő közösséget Lelkeddel.

Kívánok Neked elég fényt, hogy megvilágosítsa leckéidet,
és elég sötétséget, hogy elvezessen bölcsességedhez.
Kívánok Neked elegendő adást, hogy megnyissa szívedet,
és elegendő ajándékot, hogy hazavezessen Téged.

Kívánok Neked elegendő vagyont, hogy gazdagítsa bankszámládat,
és elegendő szolgálatot, hogy gazdagítsa életedet.
Kívánok Neked elég tevékenységet,
hogy élesítse elmédet és erősítse testedet,

és elegendő pihenést, hogy békét hozzon Neked.

Kívánok Neked elegendő napfényt,
hogy melengesse arcodat és megtisztítsa szívedet.

Kívánok Neked elég szellőt, hogy felemelje hajad és álmaid.

Kívánok Neked elegendő barátságot,
hogy emlékeztessen rá, nem vagy egyedül,

és elegendő magányt, hogy emlékeztessen középpontodra.

Kívánok Neked elég esőt,
hogy táplálja kertedet, és megtisztítsa lelkedet.

Kívánok Neked elegendő vihart,
hogy elsöpörje a régit és helyet készítsen az újnak.

Kívánok Neked elegendő ködöt,
hogy elhozzon Téged az Itt és Mostba,

és emlékeztessen Téged saját varázslatos voltodra.

Kívánok Neked elegendő sarat, hogy táplálja növényeidet,
és, hogy biztosan tartsa a földön talpadat.
Kívánok Neked elegendő felhőt az égen,
hogy arra buzdítsanak, láss mögéjük!


Kívánok Neked elég madarat,
hogy röptük gyönyörködtesse szemed,

és elegendő madárdalt,
hogy szerenád legyen fülednek.

Kívánok Neked elég puszit és ölelést,
gyermekeket és állatokat,

hogy elhozzák Neked a mindennapok örömét.

Kívánok Neked elegendő földet,
hogy biztosan tartsa fáid és szándékaid gyökereit.

Kívánok Neked elegendő csillagfényt,
hogy táplálja képzeleted,

és elegendő holdfényt, hogy simogassa Lelked.

Kívánok Neked mindenből elegendőt.