Versek 3

101,
Piros rózsa ne hullajtsd leveled,
Te szép legény, ne felejtsd a nevemet.
Én téged nem foglak feledni,
Így jár, aki igazán tud szeretni.

102,
Hűséges levelem száz csókkal bezárom,
Melyre a válaszod szívdobogva várom.
Hű maradok hozzád, koporsóm zártáig,
Legyél te boldog, végtelen sokáig.

103,
Szerelmes szívem, csak utánad eped,
Amíg dobogni fog, el nem felejtelek.
Most te vagy szívemnek első nagy szerelme,
Hogy messze vagy, könny szökik szemembe.

104,
Üdvözletem küldöm, szép neved napjára,
Nyíljon ki szívednek hervadó rózsája.
Szakíts egy szál rózsát, harmatos korában,
Az Isten éltessen szép neved napjában.
Névnapodnak gyönyörű egében,
Kívánságom szeretet és remény,
És ha elmúlik névnapod napja,
Ragyogjon feletted szerencse csillaga.

105,
Lehullott a nefelejcs virága,
Utolsó levelem-tettem a postára.
Ebben búcsúzom, az Isten megáldjon.
Felejtsd el a múltad, én is megpróbálom,
De ha rám gondolsz, egy könnyes bús este,
És a régi emlék felsír a szívedbe,
Tudd, hogy szerelmünk nem volt más, csak álom,
Felejtsd el a múltat, én is megpróbálom.

106,
Névnapodra küldöm a virágot,
Légy boldog ezen a napon és áldott.
Kedves képed itt a szemembe ragyog,
Névnapodra én is boldog vagyok.

107,
Ha szívedbe sok a bánat,
Ne meséld el fűnek-fának.
Mindegy, hogyha fáj vagy vérzik,
Ne szólj semmit, úgy se érzik.
Száz a bánat, egy a nóta,
Tövis nélkül nincsen rózsa.

108,
Légy szerény, mint az ibolya,
Nagyravágyó ne légy soha.
A magas pálmát letöri a szél,
A kis ibolya a földön is megél.

109,
Szívem, oh miért fáj,
E sóhaj mint jelent,
Rózsás arcod, midőn
Elébem képzelem,
Talán megmondja,
Lelkem mély érzelem,
Egybe kötött versem
Kezdő betűje.

110,
Szívem titkát írom,
E kis levélben,
Rád gondolok mindig.
Ezt tartsd eszedbe,
S hogy szívem mért eped,
Soraim elején keresd.

111,
Kék a tenger, kék az ég,
Azt kívánom, boldog légy.
Mint a madár az ágon,
Légy boldog e világon.

112,
Ha a sorokat nézed,
Szíved ne szomorítsa,
Hanem gondolj arra,
Ki e sorokat írta.

113,
Szedd a tavasz virágát
Egy csokorba össze,
Rózsát is szedj, nefelejcset,
Egyet, kettőt közbe.
Tekints a csokorba,
Látni fogsz a múltba.
Eszedbe fog jutni,
Ki e pár sort írta.

114,
Evezz az élet tengerén,
De ki ne köss a bánat szigetén.
Legyen erőd tovább evezni,
S a boldogság szigetén kikötni.

115,
Ha egykor új kérőd akad,
Kit szíved nem szeret,
Használd a jelszót:
Mehet!

116,
Nyíló virág legyen az életed,
Ezt kívánom szívből neked.
Legyél azé, kit szíved szeret,
Mert boldog csak úgy lehetsz.

117,
Evezz az élet tengerén,
Kalauzod legyen a remény.
Kísérőnek legyen a hit veled,
Vigasztaljon a szép emlékezet.

118,
Mit írjak neked emlékbe,
Mit ér az a hat betű,
Elég a hű barát: a szív,
Ha igaz érzetű.

119,
Mikor nevetsz, gondolj arra, aki sír,
Ki szenved, ki semmivel sem bír,
A boldogságot elviselni könnyű,
De a boldogtalanság terhe szörnyű.

120.
Te vagy az első, kinek hinni tudok,
Te vagy az első, kinek nem hazudok.
Te vagy az első, kit igazán szeretek.
Te vagy az első, kit feledni nem tudok.
121,
A lányok az iskolában felállnak,
És egymás után diktálnak.
Most a kis Gitta kerül sorra,
És a következő igét hajtogatja:
Mi csókolóztunk, ők csókolóztak…
Hoho, szól a tanár,
Először egyesbe diktálj!
A kis bohó nagyot nevet,
De tanár úr, csókolózni csak kettesbe lehet!

122,
Ha majd a rövid ruhát a hosszú váltja fel,
Ha majd a játék helyett a szerelem érdekel,
Ha majd az oltár elé egy /:klassz:/ fiú vezet,
Arra kérlek a Boldogságtól,
Akkor se feledj el engemet.

123,
Mindenkihez légy kedves,
De csak egybe szerelmes.
Akkor soha nem érzem,
Hogy a szíved elveszett.

124,
Két szót mondok én csak néked,
Légy boldog, és szeress engem!

125,
Piros rózsa a réten,
Választ várok e héten!

126,
Ha az Isten nem egymásnak teremtett,
Miért adott a szívünkbe szerelmet?

127,
Ha a világ széles útján elfelednél engemet,
Tekints le a levélbe, és megtalálod nevemet.

128,
Ha boldogan akarod végezni életed,
Mindenkinek ne osztogasd a szívedet.
Egy gondolat kísérjen szüntelen,
Egyet szeretni, de azt végtelen.

129,
Igazán szeretni, nagydolog,
De feledni még nagyobb.
Csak igaznak van a szívem nyitva,
Ez a boldogságom legelső titka.


130,
Piros rózsa, gyöngyvirág,
Erről gondoltam terád.
Az én szívem úgy szeret,
Sosem feled tégedet.
A virág elhervad pár nap alatt…
Szerelmed emléke örökké megmarad.

131.
Gondol rád valaki,
Gondolkozz, és találd ki.
Ha kitaláltad,
Írjál neki.
Ha valaki kérdi tőled,
E pár sor kitől ered,
Mondd neki, hogy attól ered,
Aki engem nagyon szeret.

132,
Nagyon messze vagyok tőled,
Mégis sokat gondolok felőled.
Messze vagyok, de soha nem feledlek,
Hidd el Babám, hogy igazán szeretlek.

133,
Szíved annak add, ki megérdemli,
Nem annak, ki azt összetépi.
Elmondom, jaj nehéz, amit érzek én,
Pedig annyi az egész, hogy szeretlek én.
Ne keresd a kincset, csak a hű szívet,
Ha azt megleled, boldog lesz az élted.

134,
Hallgass a szív szavára,
Mindent utána tégy,
Szeresd, kit szeretni tudsz,
Mert csak azzal leszel boldog.
Csak hűtlen sose légy.

135,
A levelem bezárom,
egy kis arany kulccsal,
Ha igazán szeretsz,
nyisd fel ezer csókkal.

136,
Orgonavirágzás, örök szerelem,
Tekints fel az égre, szép szerelmem.
Ajkadon elnémul minden kis panasz,
Te vagy a mennyország, te vagy a tavasz.

137,
Emlékem, hogy emlékezz,
Hogy majd emlékem csak emlék lesz.

138,
Evezz az élet tengerén,
Zátony nélkül a tenger sík vizén.
Ringjon a csónakod a hullámos habokon,
Találkozok veled egy szép napon.

139,
Tekints fel az égre, mert ott az Isten maga,
Ki megtanít szeretni, de feledni soha.
Ne tárd ki a világ előtt gyenge kis szívedet,
Boldog a Földön csak az lehet, ki igazán szeret.
Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret,
Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.
Mert szeretni egy pillanat is elég,
De téged elfeledni egy élet is kevés.

140,
Búcsúzom tőled, szép szerelmem,
Búcsúzom tőled, az Isten áldjon meg,
Igyekszem téged elfelejteni,
Titokban érted könnyet ejteni.

141,
A rózsaszín álmok között,
Mely merengve altat el,
Ne hidd, hogy minden való lesz,
Melyért úgy lángol a kebel.
Higgy, Remélj, de sorsod ne áldozd fel álmokért,
Mert kínos lesz az ébredés, ha majd az álom véget ér.

142,
Nem akartam a szívedet elrabolni tőled,
Nem akartam a szerelmedet eltiporni néked.
Beszédemmel, a csókommal szerelmet ígérni,
Nem akartam én bánattal tőled elmaradni.
Te boldogabb leszel nélkülem, szíveddel,
Én bánatosabb leszek, amikor válni kell.
Szerelmedet ne add nekem, én meg sem érdemlem,
Nem bírja a fájó szívem, nem bírja a lelkem.
Bocsásd meg a sok bánatot, melyet én okoztam,
Megleled a boldogságot, ha én nem is adtam.
Boldog leszel, mint a madár, pici lesz az erdő,
Boldog leszel, mert egy szív örökké szerető.
Néked a boldogság útja rózsával van szórva,
Míg énvelem a te szíved csak tövisen járna.
Boldogságot tövis között nem lehet találni,
Ezért tüskés utak között nem tudsz te járni.
Néked a boldogság csókja egy harmatos rózsa,
Mit nekem a boldogság útja soha nem lehet,
Ezért az én szívem nem fog soha szerelmet ígérni,
Nem leszek én soha boldog, mert nem tudsz szeretni.
Én a szívem néked adom, örök bánatával,
És cserébe elfogadom szíved, boldogsággal.
De a szíved nem cseréled bánatos szívemmel,
Áldjon meg az Isten téged, örök szeretettel.

143,
Ha a fehér álmok feketére válnak,
Ha majd itt lesz az ősz, vége lesz a nyárnak,
Ne merengj, nyugodj bele szépen,
Ne gondold, hogy mi volt valamikor, régen.
Ne nézd, hogy az álom, sok ábránd mivé lett,
Hogy te mi voltál, az élet mivé tett.
Így lesz, ha majd vége lesz a nyárnak,
Ha a fehér álmok, feketére válnak.

144,
Sugarad mindent fénybe von,
Honnan jön, nem tudom.
Olyan közelről, s olyan messziről,
Neved nem ismerem.
Bárhonnan sütsz az ég felől,
Ragyogj kis csillag, fényesen!
(régi ír gyermekdal)

145,
Nap lementétől nap nyugtáig,
Mindig terád gondolok,
És a hosszú éjszakában,
Csak rólad álmodok.

146,
Hogy szép vagy, azt látom,
Hogy jó vagy, azt tudom.
Hogy szeretsz… azt gondolom,
Hogy kit?... Azt nem tudom.

147,
Szeretem „Őt”
Szeretem „Őt”,
Ó minek is fogadjam,
Minek is tagadjam,
Hogy ilyen az élet,
És hogy engem neki teremtett az élet.
De csak ha meg tudom fogni.
Őt megfogni pedig nehéz,
Ezért engem esz a penész.

148,
Szedd a tavasz virágát
Egy csokorba össze
Rózsát tégy és nefelejcset
Egyet-kettőt közbe,
Tekints a csokorba,
Látni fogsz a múltba
Eszedbe fog jutni,
Ki e pár sort írta.
149,
Szeress, álmodj, ébredj is fel,
Csalódj is, mert csalódni kell.
Én csak azt kívánom,
Hosszú legyen az álmod,
Ébredésed késő,
S kicsiny csalódásod.

150,
Picike versike,
Nem sok az egész,
Légy örökké boldog,
Ennyi az egész.